Hová tűntetek
merész ifjúságunk szabad, |
fennhéjázó könnyelműsége. |
|
Hol vagy Sanyi s dzsúdós Lajos? |
Kölcsön nadrágban randevúkra |
jártunk s a lágy Ménesi út |
karcolóbb dalt máig se tud, |
mit mi énekeltünk berugva. |
|
Hogy is volt? a nő, a szép, |
a filmcsillag leszállt közénk – |
volt álmot hessentő hatalmunk, |
|
nekünk, kik mohó éhséggel, |
álom-raj, szűz mélyből felértünk – |
Tanultunk rossz szorgalommal, |
bírkóztunk sok hamis lommal, |
s egymást lestük, hogy mit is érünk? |
|
Kenyérhez szelídült fiúk, |
könyvek közt gyávult barátok, |
hol vagytok? Otthagytam dacos |
szívvel az iskolát és most |
bánatosan gondolok rátok. |
|
|
|