Csatakos égből szédült

Csatakos égből szédült, kés- élre megérett kétkedés, elhúzódott ifjúság áll a táj vasbeton oszlopánál. Tájékozódnak fecske-körök a leapadt özönvíz fölött. Megránduló arcizmaimmal jelez, hogy a szívbe nyilal a vad futás, lábam még remeg, hátra fordulva láttam meg, hogy senki, senkise üldözött! Állok, egy dalt zümmögök.