Különben csend van

Nagy engedelmességre int, markolja a som bokrait kemény öklébe ez a tél, szívemre támad fehér csapattal, kerít, hujjogat, bővérű vadász-had kutat így vékonypénzű nyúl után, mely cikkcakkozik sután, havas porondra kiszalad, pörkölt fejjel bólogat, merevülő testtel vet halálos bukfencet. Különben csend van, hó szitál, özönvízutáni táj, űzi a tél fekete árnyát, világgá az otthontalan kányát. A horizontra falu ring, délibábként eltűnik; eltévedt személygépkocsi reflektoroz a csillagokig.