Elveszett arcod

Ősz. Csigaléptekkel indul a lélek utánad,   boldog csöndre tanítsz. Tódul a tétova táj: fecske-gerincű ágak, csöpp halszálka füvecskék,   szódavizes ködben sírnivaló a sirály; húrvékony, nikotin-árnyak közt halszemű fények,   só-sziromú reggel, mentholos alkonyatok; – mint a kalózok imája hólyagzik a vizen föl, őszi könyörgés száll, megcsalt élet muzsikája, eltűnt édeni arc, a tél jön, a téli fehérség…