Rekviem g-mollban

A szelíd elmúlás: ahogy puhán lazul a forma s színek egybefolynak, hullakék árnya a kigyult bokornak, s méltóságát elveszti a platán, g-moll melankóliája lilán: augusztus, szeptember… majd a kürtszónak októbere jön: B-dúr! harsány tornak öröme, pirospettyes ősz a fán. Szívem csodája: fiatal-halott Mozart tündérit így álmodhatott, két szigorú évszak közt angyal-zenét, mikor minden zárt forma meglazult, s látta dolgok, álmok, színek özönjét, s kinyílt neki az egy-álmú öröklét.