A nyár megalvadt

A nyár megalvadt, mint a vér s úszik a szürkület savó vizében. Fák zöld karéja. Lidércüveg: gázlámpák izzanak. Láz villamos. S mint hűvösebb, alkoholkék űrbe áramlik a meleg: úgy tódul felém telthúsú léted; szeress, hazudj, karcoló, szilánkos szeszélyekhez igazodj, talán megmenekülsz, mert ellenem és ellened ásít az önmagát nyelő világ s a képzelet. (A hártyás, szűz alkony kitágul, jégszilánk pereg: átüt boldogságodon az önkivület!) Szoríts magadhoz görcsösen, fuss vijjogva velem, marjál, tépj szét, változz habzófogú vérebbé, temess víz alá s feküdj szétdúlt testem mellé – Leoperált szemhéjjal mered rám az értelem.