Czibor János halálára
| Sírva kérdlek zord kamaszévek bölcsebb |
| társa, lelkesült tanítója szónak, |
| tiszta hitnek – mondd, hova tüntél vídám, |
|
| Nincs menekvés? Férfikorodra nem volt |
| válasz, végül elfeketült a száj is. |
| Túlhallgatni mért igyekeztél szíved |
|
| Megcsalt évekét: a kölyökkor súlyos |
| ökléből hogy nem kicsavarva, önként |
| (ki ellen kell?) hullt ki a kés, hit, élet, |
|
| Nékem mit tart még? A tanítvány felnőtt, |
| s hajtott fejjel elsirat csendben, verset |
| forgat didergő tenyerében s úgy ír, |
|
|
|