Békés-Tarhos

De messzire kerültem tőletek víg fallalák, fátyol-bús madrigálok! Ez a pár év viharként pörgetett, dallamotokra mégis rátalálok, ott állok én is a híres kórus szélén, jótorkú, rövidnadrágos kölyök s száll a „Van három jóbarátom…” A grófi park nagyobb fényűzést még nem látott: fehér zongorabillentyűn küszködött nehéz ujjunk, ág-görcsét, kapát-kaszát fogó merevséget gyűrt le az idegenül lágy futam, és – milyen csoda! – a paraszti nehéz hallás Bartókon s Kodályon könnyebbült. Ó, zenét adó hatalom! Hisz úgy építettünk iskolát, téglát hordva, semmink se volt, cukorrépa-vasút vitt reggelenként; s míg dalunk galambja szűz álomként röpült, miniszterek fontoskodása között elveszett zengő iskolánk az országos gondban.