Piroslik már a fűz

Piroslik már a fűz, lebeg,
hintáztatják tavaszi szelek,
borzongás fut a vadvizek
bőrén, tavalyi nád zizeg.
Kiderül, beborul szertelen
a táj, mint iramló életem,
megugrik, vad kanyart vesz az út,
cammogó tél alól kifut.
Kocog kócos bundájú nyúl,
új nyomokat ízeket tanul,
kitágult cimpákkal szimatol;
lepkeként forog a libatoll.
Ól fehérlik, korai kacsák
habarják fecsegve a pocsolyát,
dob-robaj: csikók sűrű vére
kifröccsen, felfut tiszta égre.
Piroslik már a fűz, lobban,
szelíd bánat a dalomban,
kaparászik könnyes izgalom
szívemen, elszorult torkomon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]