Szerelem sós íze

Már a tél elérte a várost, plakátok nyalják a ködöt; a szerelem sós íze magányos számat marja, mert mint két pólus között a neonfény északsarki, havas tündöklése – a szerelem szívem s szíved közt hatalmas ívként kigyult: nem vagy velem. Szabad kóborgó, ámulok, önként a karodba mi űz? A tél fehér pincéibe lucsok verte tavasz fénye betűz; így omlik össze majd a gőg és fortyogó kamaszkorom. Fennhéjázása összetört szelíden szóló szavadon.