Strandidény

Jössz vídáman, Kedvesem, válladon címkés szatyor. Fának dőlve várlak, lesem az utcát, mint annyiszor; a költő mit is tehetne, pláne, hogyha nem nagyon – így lett az utca szerelmese – örökölt nagy vagyont! S a versek se igen hatnak rád, nem divat már! Feszül combodon halásznadrág, s egy-két forintunk csak kerül, s usgyi! zöld hullám ott a fény: a városból a Dunapartra lecsalogat a strandidény.