Az éji útca

Az éji útca holdsütött szemekkel lesi ballagásom, áhítatosan köpködök a megunt csillagokra, vászon nadrágomra fitymálva néz s ellép a dinnyefarú nőcske, e pillantás ifjúkorom legpontosabb kifejezője; és félhangosan dúdolom alkalmilag szerzett dalom: „Nem tudtál te tódítani, magadnak szívet hódítani, irígyeld hát szívből őket, a jóházból jött szeretőket!”