Mit az álom elhagyott

Szavam távoli zenére lejt – renddé olcsul a selejt köröttem, mit az álom elhagyott, nyelvöltögetőn felragyog: vad csehók mocska csillagig rugja részeg ábrándjait, lila öklömet dugdosom üres zsebembe, kit vadabb nyomor tanított meg, hogy élni csak nagyon tisztán szabad – s anyaszemmel dühömre les a párolgó paradicsomleves.