Tavaszi ének

Jut már fény a gyöngécske füveknek,
vedlett kutyáknak hegyoldal, lányoknak szerelem.
Ló hátán legényke, a lovak tüzelő tökökkel ügetnek
a folyóra, habzik tőlük a víz, felforr hirtelen.
Milyen lesz a lányok álma, ó ha tudhatnám, milyen?
Csillagokig érő édes sóhajtással kisbabák születnek,
hanyattfekve ringatgatni, becézgetni jó azt álom mélyiben.
Zizzenő holdfényben a kutyák figyelő pofája: lelkesen
lessük az éjt, az álmot, elnyújtózva a vizes füveken.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]