Tavaszi ének

Jut már fény a gyöngécske füveknek, vedlett kutyáknak hegyoldal, lányoknak szerelem. Ló hátán legényke, a lovak tüzelő tökökkel ügetnek a folyóra, habzik tőlük a víz, felforr hirtelen. Milyen lesz a lányok álma, ó ha tudhatnám, milyen? Csillagokig érő édes sóhajtással kisbabák születnek, hanyattfekve ringatgatni, becézgetni jó azt álom mélyiben. Zizzenő holdfényben a kutyák figyelő pofája: lelkesen lessük az éjt, az álmot, elnyújtózva a vizes füveken.