Beváltatlan álmaimban élek

Beváltatlan álmaimban élek, nem vár reám bútorozott lakás; szép ívű legyintés ifjúkorom – télbe zöld foggal maró olvadás pezseg köröttem, bukfencezik fönt a villogó ülepű Nap, tavaszt feszít ki két mákszem-repülőgép, s a kölyök meggyrügy álszakállt ragaszt; húrpöngésű május! vadóc szárnyak zümmje, a sorsom, szívemben kavarog, megtisztul – szólni így készülök én, beváltatlan álmokra hallgatok. Hibátlan testem dobom mérlegre, csak nézzétek, hogy majd mivé leszek! Országot váltok ki bajaimból, ha gyönyörű mosollyal érkezek.