Ki volt Czibor János?

Ki volt a majd harminc éve meghalt Czibor János? Író? Lektor? Kritikus? Tanár? Az íróságot ő sem vállalná, habár József Attila-díjat kapott egyetlen regényére, a Gábor Áronra, amelyben, gonoszkodó barátja szerint, a szabadságharc egyedülállóan győzelemmel végződik. A lektorságot pénzkeresésnek tekintette, mellesleg több Kossuth-díjas szocialista-realista mű társszerzője volt, névtelenül persze. A kritikát már komolyabban vette, nagyon éles hangú bírálatokat írt, de ezeket később elfelejtette, a megbíráltakkal kiegyezett, Illés Endre odáig vitte a barátkozást, hogy befogadta a lakásába.

Akkor mégis tanár volt? Igen, én azt hiszem, hogy a szíve mélyén tanár volt. De nem olyan, mint a nagy átlag, vagy amilyennek képzik az egyetemeken, hanem egészen más. Példának okáért egyáltalán nem végzett egyetemet, középiskolát is alig. Viszont megírta az első új magyarirodalom-tankönyvet! Ma is forgatni lehet! Katedrát is kapott a Színművészeti Főiskolán, megszervezte az esztétikai oktatást és oktatta is egészen addig, míg félelmetesen ostoba igazgatónője ki nem rúgatta. Tanárkodása alatt kiváló és máig is érvényes szimattal, ítélettel kiválasztotta és útnak indította Galgóczi Erzsit, Csurka Istvánt és Moldova Györgyöt. A névsor őt igazolja.

De nemcsak a főiskolán volt tanár, hanem az élő irodalom homályos és zavaros világában is! Bámulatos érzékkel olvasta az új verseket, tévedhetetlenül tudta, hogy melyik és miért jó! Ezt nem a szépítő emlékezés mondatja velem, élő tanúk igazolhatják és igazolják is. Szerelme volt a magyar költészet. Minden magyar verset ismert, értett, szavalta és értelmezte őket! Új játékokat talált ki, amely játékok mind az irodalomra vonatkoztak. Hogy csak egyet mondjak: a csacsi-pacsit! Az első csacsi-pacsi így hangzott: Csokonai rokonai. Azóta se találkoztam hozzá fogható irodalmárral. Mert bár nem írt, mégis ő volt az igazi irodalmár! A jelenlétével, a csevegésével, a szemével, a bőrével, minden porcikájával! Óriások küldték el neki új írásaikat, nem csak a fiatal kezdők, s várták a választ lámpalázasan.

Legendája máig él, csiszolódik, formálódik, de nem homályosodik elménkben. Ez volt az ő életműve!