Helyzetdal

Nézzük például ezt a délelőttöt:
a hegyen, a háztetőn, az elhagyott kertben
a tél csontváza fehérlik, szinte a szemem láttára
süpped, hová is? a bőrünk alá a tavalyi
vacogás, a biciklilánc csattogása, a télikabát-
gallér szamárfüle, mennyi szorongás, mennyi kacat,
világot elöntő ócskapiac, fülledt eposzok
medvebűzös odúi, fűbe törölt ragacsos kardok
nyoma, az elfelejthetetlen s a felfoghatatlan,
a fulladozó átöröklődés, a gének csömöre,
az ezeréves helybenfutás, kormosüveg égbolt,
levegőt, levegőt, üvegszilánkost, hérics
hónalját hűsítőt, rügyek csipáit kitörlőt,
hintázó cinkét fenékbe taszajtót,
mert megfulladunk; hősiesen fütyörészve
készülődök, az ablak szárnyait ráncigálom,
zsebembe gyűröm a kitépett naptárlapot,
mint az egyetlen érvényes igazolványt, mert tavasz van.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]