Rigmus két hangra
helyet foglal el a város! |
|
summa: nem olyan, mint Párizs. |
|
(Hónom alatt egy fűszállal |
szöktem el, hátra se néztem, |
|
két isten két temploma áll, |
|
De ez nem oly nagy különbség, |
hogy egymás torkának essék |
a nép, íly füst vénasszonyok |
szájában csak ha gomolyog. |
|
Ugymint Cseppcsányi, a kovács, |
Vízhozta Nagy Laci, az ács, |
Zöldi Márton gyógyszertáros. |
|
Petteneznek, tesznek-vesznek, |
szökő percet sarkantyúznak, |
|
Volt rég több foglalkozás, |
de kiszáradt a víz, a sás, |
s halász, vadász, madarász |
|
Ábris bátyám, Róza néném, |
kucsma alól, kendő mélyén |
csippenti szemét az égre, |
van már vagy úgy ezer éve. |
|
Mint a fű, élnek a kunok, |
hol vannak a híres hunok, |
|
Népek hulltak, népek vesztek, |
de ők ittmaradtak veszteg, |
kapaszkodtak tíz gyerekkel, |
mint nagyanyám, Buzgány Eszter. |
|
Jön a hajnal, arany lépte: |
zöld füvön tehén lepénye; |
csordás rikkant, a kondás bőg, |
fényhozó morc angyalok ők. |
|
(Harminc éve minden reggel |
ocsúdj csip-csup ügyeidből, |
|
csontcsikódat, búbosbankád, |
|
Zúdul a fény, oszlik a fény, |
|
Vivos voco, mortuos plango – |
Itt tanított Arany János. |
|
gubanc kutyák itt szaglászták. |
Öreg kasban lélek zsongott: |
a kisdiák Móricz Zsigmond. |
|
legyek lábnyomuk a sárban! |
|
Míz, píz, níz – lelek a szóra, |
|
Tönköly, konkoly, tarack, paré – |
örök nyár nőtt szívem köré, |
villanásnyi kék szivárvány. |
|
Kossuth utca, Betyár utca, |
szabott léptemnek irányt. |
|
Nem vágyom én tengerekre, |
|
Bár én a vonatra szálltam, |
ezt-azt ettem, itt-ott háltam, |
voltam így-úgy s tudom, végül |
|
de boldog én csak ott voltam, |
honnan vétettem, a porban, |
szívemben hát kiváltságos |
helyet foglal el a város! |
|
|
|