Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt |
az utat, mely hozzád vezetett. |
Ne törődj most a kitérőkkel, |
én is úgy jöttem, ahogy lehetett. |
Hol van már, aki kérdezett és |
hol van már az a felelet – |
a hátamra fagyott teleket. |
Zötyögtette a szívem, de most szeretem |
az utat, mely hozzád vezetett. |
|
|