Hat badarság
mikor már sodorják, nem él, |
a birkát leették szépen róla, |
már nem ő sír fel a vonóra, |
léte új szférákba vált át, |
nem is értené a szonátát, |
|
Egy ökör dupla fenekére festve fintorognak, |
élvezik szellőjét a fáradhatatlan faroknak. |
S mert e vita irodalmi s nem goromba, |
felváltva szólnak az egyetlen mikrofonba. |
|
Jutalomjáték gyermekeknek
Mágnás Miska pörge bajsza, |
és amit oly vígan dallsza |
még a mennyország is fád!
|
nem vagyunk mi rongyos kódi- |
|
piros húsából parízer lesz? |
És vacsorára Zoro és Huru |
megeszi s a farsangi jelmez, |
Nálunk miért nincs kenguru? |
És a Latyi mért fut csak félkört? |
Hová száll ősszel a daru? |
Ödön bácsiból lesz az Ödön-pörkölt? |
Anyu, mért öntöd mellé a törkölyt? |
|
Az Állami Hirdető Iroda dolgozói |
egy lovat kaptak postán. Meglepődve |
nézték, egy szót sem mertek szólni, |
a ló csak állt és lenézett a földre. |
|
Majd ocsúdott a könyökvédős had, |
a telefonba felváltva gajdoltak: |
„Hogyan viszonyuljunk? A keretben nincs zab! |
És mit adjunk egy szárnyas lónak?” |
|
A Központból másnap egy kritikust kaptak. |
„Kákuszi, ebre-bebre, tokár zernek!” |
– szólt az, a dolgozók bólogattak, |
s a lovat feldolgozták parízernek. |
|
|
|
|