Dsida-sorok
Elmult a nyári dagály, a kertek mind leapadtak; |
rozsdás drótkerités, a levél csontváza a röntgen- |
fénybe vacog, a sövény megnyírva foxiszerűre; |
„jó füvek és fák” így menetelnek a téli szögesdrót- |
táborba és mint a bakák, konokul kidalolják: |
„Szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne!” |
|
|