A puszta vágyra

A puszta vágyra kinyílnak a fotocellás falak; minden különösebb vágy nélkül megtelik a szoba az elfelejtett évszakokkal. Most a tél vonul el. Sírkőre húzott kabát, pirosszemű ökrök, az éhségtől görbe venyigekutyák. A homályló utca fölött magasan iramlik a havas vasút- töltés – honnan jön? hová megy? Ketyeg a szívben a kérdés, mint az elalvó falon a kakukkos óra. Talán a sírkőre húzott kabát? A pirosszemű ökrök? Az éhségtől görbe venyigekutyák? Reggelre fehér lesz minden. A csillagok alól hull a hó.