Ősök

A földben alusznak az ősök,
a földbe visszacsúszott létrát
tapodják hetykén reménykedve,
úgy ám, a zöldfülű gaméták.
Jövőbe kilőtt álmok; miként hajdan
engem megálmodtak az eltűnt
férfiak és nők, átvészelvén
kihült időt forró szerelmük.
Letörök, furakszom a régi
parancsra, amit átvevének
és őríznek a kromoszómák
konzervdobozában a gének.
Hajszálam se hullhat véletlen,
s nem vágyom a szabadulásra
e kötöttségből, sőt örülök,
hogy nem is hasonlítok másra,
hogy önálló változat lettem,
földben porladó szívverések
sétáló hangszere; új visszhang
halál szájából fújó szélnek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]