Gilice-síp

Tamkó Sirató Károlynak

 
Gyalókára gyalog mentünk,
Vencsellőre elcsellengtünk.
Görgetegen átgörögtünk,
Tiszasülyön elsüllyedtünk.
 
Gyónon gyóntunk,
 
Nyőgéren nyögtünk,
 
Dadon dadogtunk,
 
Bujon bújtunk,
 
Duzson duskáltunk,
 
Dőrön dörmögtünk,
 
Acsán acsarogtunk,
 
– szemünk, szánk tátva,
 
így értünk Tátra,
 
s bedugtak, mert nem köszöntünk,
 
Zsákán egy zsákba.
 
Bicsérden a bicsérdisták
ránkolvasták a bűnlistát.
 
Mecsekszakálra mekegve
kecskepatákon mentünk be,
sem aranyért, sem bagóért
nem találtunk egy jó bordélyt.
 
Orfün fű nőtt az orrunkból,
kaszát fentek irgalomból.
 
Sósvertikén vertikális
 
cíncsatorna, menny-kanális,
 
lüktető nagy isten-erek
 
kint a ház falán függenek.
 
Ásványrárón a föld alatt
nyihognak az ásványlovak,
– szemük éjjel fölparázslik –
egy sem pókos, egy sem sántít.
 
Gigén elkérték gigánkat,
s rajt egy búsat trombitáltak,
aki hallotta gigánkat,
szeme lassan könnybe lábadt.
 
 
Kömlőn tömlőbe,
 
Süttőn sütőbe,
 
Ölbőn bő ölbe,
 
Kámon kámzsába,
 
Bödén bödönbe,
 
Zsibriken ibrikbe,
 
Pátrohán potrohába,
 
Penyigén
zöldültünk vén venyigén.
 
Bősárkányon szappannal
mosdik a szárnyas, körmös hal,
míg az apja kövéren
szunyókál a főtéren,
s rámordul: „Még ezer év,
s igen híres lesz e név!”
 
Etesen etessél,
Pátyon pátyoljál,
Imolán szeressél.
 
Sárfimizdón mocsár hömpölyög,
várj rám éjjel-nappal: megjövök,
gerincem csontfokán hold lépked,
meótiszi tánchoz fejéked.
 
Ukkon egy mukkot,
Kosdon egy kost,
Küngösön egy inget,
Epölön kölest,
Látrányon kátrányt,
Upponyon puttonyt,
Méhkeréken lépesmézet,
Apcon, Pencen szövőszéket.
A horizonton gurul Görömböly,
álmod pinceajtóján dörömbölj!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]