Gilice-síp
Tamkó Sirató Károlynak
Gyalókára gyalog mentünk, |
Vencsellőre elcsellengtünk. |
Tiszasülyön elsüllyedtünk. |
|
|
s bedugtak, mert nem köszöntünk, |
|
|
ránkolvasták a bűnlistát. |
|
|
kecskepatákon mentünk be, |
sem aranyért, sem bagóért |
nem találtunk egy jó bordélyt. |
|
|
Orfün fű nőtt az orrunkból, |
kaszát fentek irgalomból. |
|
|
|
cíncsatorna, menny-kanális, |
|
kint a ház falán függenek. |
|
|
nyihognak az ásványlovak, |
– szemük éjjel fölparázslik – |
egy sem pókos, egy sem sántít. |
|
|
s rajt egy búsat trombitáltak, |
szeme lassan könnybe lábadt. |
|
|
mosdik a szárnyas, körmös hal, |
s rámordul: „Még ezer év, |
s igen híres lesz e név!” |
|
|
Sárfimizdón mocsár hömpölyög, |
várj rám éjjel-nappal: megjövök, |
gerincem csontfokán hold lépked, |
meótiszi tánchoz fejéked. |
|
|
Apcon, Pencen szövőszéket. |
|
A horizonton gurul Görömböly, |
álmod pinceajtóján dörömbölj! |
|
|
|