A hétéves Odüsszeusz
Kormos Istvánnak
Fejesvonalzó tollszár írka |
a képzeletében példás rendben |
apját nem ismeri nagyanyja becézi |
fogódzik szigorú tenyerekbe |
|
Az árvák koravén mosolyával |
nézi a viháncoló gyerekhadat |
hívják nem moccan mint a moha |
|
S indul feléje már fölrepült |
amit majd meg kell álmodnia |
a tutajt harapdáló Földközi Tenger |
s a fenyőillatú Normandia |
|
|
|