Az első kör után

Szigorodik szívemben a világ; a hullává tiport nosztalgiák, a vert csatamező, kamaszkorom feltámad: büszkén végiggondolom, mivé lehettem volna, ha a had későn érkezve, széjjel nem szalad! Hős-jelölt voltam, kovács-fi, aki népét, magát indult megváltani, visszfényei a forradalomnak káprázó-vak szememben lobogtak; s nem volt s nincs más mérték: konok én szószerint vettem az álmodót, új égre felkent látomásokat, kopott ruhájú ifjúságomat – Későn jött hadam mind leölve, vagy ki él, fogcsikorgatva elszaladt, nyomán keserű lett a fű s penész tajtékzik erdőn, hová belevész; leölt nosztalgiák, szép álmaim, mésszel leönt az ősz: dérrel borít, és mint a tél, örökre eltemet didergő férfikor benneteket; s mint szemtanú, ki életben maradt, számolni kezdem a halottakat.