Kávéházi asztal
Toldd meg léted egy arasszal – |
szólít a kávéházi asztal, |
hogy mit akartam tenni itt, |
jó, vagy rossz megfejtéseit |
a nagy alkalomnak; vélt lehetőség |
okítom, mert egyszer testet ölt s teremt |
s mint ahogy felküzdöttem én |
magam, sorsom példa még lehet, |
s szándéknál több a költemény! |
|
|