Búcsú egy nadrágtól
Lehet, hogy voltál jól ápolt |
|
Ki nyűtt s hőben-hóban hordott |
s tétlen is száradon csapta |
|
s álmodott egy egész öltönyt |
|
Vagyis hetet-havat, zsíros |
|
Üres zsebed nagy szigorral |
s nem lelt benne soha mást, csak |
|
Nadrágjához passzolt ő, mint |
s hencegett, mint Cyrano de |
|
S dünnyög: szép szóra a nő mért |
s a szerkesztő izgalmában |
|
– mert mint holdas költői kép, |
|
Hová is vesztél, türelmes |
zálogban hagytalak s molyok |
|
mikor szívem tünt időkkel |
|
|
|