A mindennapok startjai
Kifeszítem kabátomat, mint a szárnyat, |
gyere Kedves, repüljük át az ifjúságot, |
áramvonalas testtel madárt húzó, |
tüdőt döglesztő, eltáncoló láthatárnak, |
mégegyszer, mi mást tehetnénk, nekivágunk. |
Szerelem süvít, kicsapja a hajnal ablakait, |
fölkelsz, munkába rohansz, megfagy az ágyad, |
didergek, pedig nyár van, pedig nyár van, |
utánad lódul s lezuhan a szívem; |
mint túlbő ruha, lötyög rajtam a magányom, |
féligszívott cigaretták nyüzsögnek, fehér |
férgek a délelőtt romlandó testében, |
előttem papír, az ajtót szélesre tárom, |
a mindennapok startjai, a nikotin-lucskos álmok |
röptetik dübörgő szívem. Egy kört a szerelemért: |
a könnytől maszatos estékért, a szív alakú |
ajkakért, a kocsmaasztal fölött ringó lampionokért, |
a gerincemnél imára kulcsolt utcasarkokért, |
az olcsó mozi rámcsukódó szemhéjáért, |
a tél boxeres ökléért, a sivatag-ízért a számban, |
mint külszíni fejtés után vöröslő falú |
gödrök felbőgnek, csupa rom a táj. |
Egy kört a cimborákért: a tudást száraz gigával |
nyeldeklőkért, a nyáron hólyag-háttal aratókért, |
a malteros ládát cipelőkért, az egy-nadrágos, |
egy-hitű elszéledt barátokért, a kimaradtakért, |
a lemaradtakért, a felbüfögő ecetes borért. |
Egy kört a mámoros csavargásokért: a művészet |
émelyéért, a becsapott kamaszért, már tudtam, |
hogy nem leszek hegedűművész, bütykös kezemet |
lóbáltam, horkanó, méregzöld tengeritáblák közt |
jöttünk anyámmal s levél a zsebemben az Egyetemről, |
hogy helyhiány miatt, sajnos… fölöttem megdermedt |
őszi ég, tanyakút gerince nyaklik, s nekivágtam |
összehúzott gyomorral s kifordított barna ruhában |
az ifjúságnak s „vendéghallgatóként” Pesten |
csontig fogyva az eljövendő világot kerestem. |
Egy kört az eljövendő világért: a nagy medencéjű |
hajnalokért, az álom nyoma csillog a füvön, |
tizenhárom évem virradatig hallgatózó romantikája, |
betöretlen csikók nyers tavaszi szélbe szimatolása, |
pányvák elől menekülő nyakak árvasága, most is látom, |
látom, amíg élek önkéntes sereged, Szocializmus. |
|
Röpülj szívem, kudarcra, csodára ne bízd magad, |
keserű füst ne csapjon égig életem nyomába. |
Mint a láthatáron kifulladt tüdejű gépek, |
mindennap hazatérek, mindennap hazatérek. |
|
|
|