Üzenet

Majd gyermek leszel, horzsolt térdeid
árulkodnak kurta szoknyád alól,
majd gyermek leszek, ölyv örvényeit
érzem zuhanni szívemben, csahol
nyált gyöngyözve kutyánk, tyúk ül a léc-
kerítésen, sós gerinc-ív a nyár,
még idegen vagy s akármerre mész,
semmit sem sejtő szemem rádtalál;
majd álmodsz még, mint visszaálmodom
eltűnő perceim rovar-sűrű
özönlését lámpás asztalomon,
majd álmodsz még lágyan, hogy jegygyűrű
ég ujjadon s blúzod már megfeszül,
tejfényben alszol kitakarva, ring
veled az ágy és érintetlenül
ébredsz s nézed szemed kék holdjait;
még idegen vagy és magamnak is
idegen vagyok, gyűlik nyelvemen
hánytató, jéghideg, kesernyés íz,
kínjaimat kiköpni nem merem,
félarcú ég, tövis-szája torony,
rándul rám, madár sisteregve száll,
mögöttem nád-hajlító alkonyon
tutajozik a gyerekkori nyár;
még idegen vagy, de majd ha veled
élek, elmondom, mint szerettelek!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]