A kökények
A kökények szederjes arcán |
valami nagy tilalom lángol: |
esendő vétkek közt, a fagy elől |
ne fuss ki felismert hazádból! |
|
Jóságod elárul s a csöndből |
– ó, mert nem lehet más fegyvered – |
csak bomlott szíved dörömböl, |
csak megejtett szemed eseng. |
|
|
|