Elveszett arcod

Ősz. Csigaléptekkel indul a lélek utánad,
 
boldog csöndre tanítsz. Tódul a tétova táj:
fecske-gerincű ágak, csöpp halszálka füvecskék,
 
szódavizes ködben sírnivaló a sirály;
húrvékony, nikotin-árnyak közt halszemű fények,
 
só-sziromú reggel, mentholos alkonyatok;
– mint a kalózok imája hólyagzik a vizen föl,
őszi könyörgés száll, megcsalt élet muzsikája,
eltűnt édeni arc, a tél jön, a téli fehérség…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]