Rekviem g-mollban

A szelíd elmúlás: ahogy puhán
lazul a forma s színek egybefolynak,
hullakék árnya a kigyult bokornak,
s méltóságát elveszti a platán,
g-moll melankóliája lilán:
augusztus, szeptember… majd a kürtszónak
októbere jön: B-dúr! harsány tornak
öröme, pirospettyes ősz a fán.
Szívem csodája: fiatal-halott
Mozart tündérit így álmodhatott,
két szigorú évszak közt angyal-zenét,
mikor minden zárt forma meglazult,
s látta dolgok, álmok, színek özönjét,
s kinyílt neki az egy-álmú öröklét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]