A nyár megalvadt

A nyár megalvadt, mint a vér s úszik a szürkület
savó vizében. Fák zöld karéja. Lidércüveg:
gázlámpák izzanak. Láz villamos. S mint hűvösebb,
alkoholkék űrbe áramlik a meleg: úgy
tódul felém telthúsú léted; szeress, hazudj,
karcoló, szilánkos szeszélyekhez igazodj,
talán megmenekülsz, mert ellenem és ellened
ásít az önmagát nyelő világ s a képzelet.
(A hártyás, szűz alkony kitágul, jégszilánk pereg:
átüt boldogságodon az önkivület!)
Szoríts magadhoz görcsösen, fuss vijjogva velem,
marjál, tépj szét, változz habzófogú vérebbé,
temess víz alá s feküdj szétdúlt testem mellé –
Leoperált szemhéjjal mered rám az értelem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]