Az első fagy
Az első fagy hűs lapátja az őszi |
lim-lom alá csusszan; eget keres |
tű-csőrrel a sirály s mint hanglemez, |
rikácsol az ég, álmainkat őrzi. |
|
Lesz majd lábtörősdi, meg nyaktörősdi. |
Öregek kocognak, botjuk szöges; |
ülepre tottyan, szárnyával evez, |
s lehet már a varjút csuzlival lőni. |
|
Lehet már gondolni meleg szobára, |
piros tenyérrel csápolni csutak- |
szárként az elszivárgott nyár nyomába, |
|
s dühvel faggatni az ürgelukat, |
hogy hová tünt szívünk tűz-ifjúsága, |
mely rossz kabátban s bor nélkül mulat? |
|
|
|