Békés-Tarhos

De messzire kerültem tőletek
víg fallalák, fátyol-bús madrigálok!
Ez a pár év viharként pörgetett,
dallamotokra mégis rátalálok,
ott állok én is a híres kórus
szélén, jótorkú, rövidnadrágos
kölyök s száll a „Van három jóbarátom…”
A grófi park nagyobb fényűzést még
nem látott: fehér zongorabillentyűn
küszködött nehéz ujjunk, ág-görcsét,
kapát-kaszát fogó merevséget gyűrt
le az idegenül lágy futam, és
– milyen csoda! – a paraszti nehéz
hallás Bartókon s Kodályon könnyebbült.
Ó, zenét adó hatalom! Hisz úgy
építettünk iskolát, téglát hordva,
semmink se volt, cukorrépa-vasút
vitt reggelenként; s míg dalunk galambja
szűz álomként röpült, miniszterek
fontoskodása között elveszett
zengő iskolánk az országos gondban.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]