Számon méz íze van
Évszakom az ősz, évszakom a szerelem, |
ruhámra varrom kettős címerem, |
csatámra várok, néma rajvonal |
vonul s itthagy látomásaival, |
ökörnyál fércel vadul szétszakadt, |
összefüggéstelen évszakokat, |
szerelem enyhít nagyra tervezett |
futást, ha pihenőkre szétesett; |
piros szem pillog a bokor alól, |
hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól, |
ha sátort ver fölém a nő s szelíd |
szavakkal oldja szívem görcseit, |
álomkék égboltra visszaevez |
velem s ha madár-gyöngéden neszez; |
hogy így lesz jó, ha halhatatlanul |
az ifjúság páros szobra felmagasul, |
háttal a halálnak, szemben a halállal, |
ha örömből, kínból egyforma részt vállal; |
ha lobogtatja kendőjét, a remény |
zászlóját s fényfoltok sütnek szemén, |
s mosolya villan, nyári zivatar, |
ha lányos bújába lágyan betakar, |
már így lesz jó; számon méz íze van, |
fejemnél csillag muzsikál hangtalan. |
|
|