Beváltatlan álmaimban élek
Beváltatlan álmaimban élek, |
nem vár reám bútorozott lakás; |
szép ívű legyintés ifjúkorom – |
télbe zöld foggal maró olvadás |
|
pezseg köröttem, bukfencezik fönt |
a villogó ülepű Nap, tavaszt |
feszít ki két mákszem-repülőgép, |
s a kölyök meggyrügy álszakállt ragaszt; |
|
húrpöngésű május! vadóc szárnyak |
zümmje, a sorsom, szívemben kavarog, |
megtisztul – szólni így készülök én, |
beváltatlan álmokra hallgatok. |
|
Hibátlan testem dobom mérlegre, |
csak nézzétek, hogy majd mivé leszek! |
Országot váltok ki bajaimból, |
ha gyönyörű mosollyal érkezek. |
|
|
|