Római jegyzetek
|
Weöres Sándornak
| A lapos-téglás óriás-falak árnyékában mégis az alkotók |
| gyermekei a pappagallók éppúgy akár a mini-mini szoknyás |
| lányok vagy a tisztes arcú kopottas köpenyű |
| konflis-kocsisok akik a tulajdonos gőgjével arcukon |
| magyarázzák a pénzes jöttmenteknek kincseiket |
| mégis az alkotók gyermekei a Giordano Bruno szobra körül |
| a Campo de’Fiorin esténként összeverődő |
| proli-asszonyok kölykeik hadával |
| akik a délelőtti árusok pultjai helyén |
| labdáznak körbetáncolnak cicáznak s mindenekfölött |
| zajonganak zajonganak meggyőződéssel lelkesen |
| mégis az alkotók gyermeke az a gyér hajú anyó kinek |
| arcát nem láttam úgy előredőlt a Piazza Navona |
| egyik márványpadján sütkérezett a reggeli nap szelid melegében |
| gyermekei a Tiberis-part leomlott kőfalát rakó |
| kőművesek a szikrázó fehér ruhás |
| rendőrök a szenátus kapuját őrző nagy darab |
| férfi s az a násznép amely ma délután |
| a Santa Francesca Romana előtt |
| várta a mennyasszonyt izzadva díszes feketében |
| ezek mind gyermekei a fórumok és a termák alkotóinak |
| s ama szó szerint világraszóló birodalom |
| megteremtőinek akiknek korábbi gyermekei is |
| csináltak egy s mást méghozzá nem is |
| keveset máig ér hát a fonal szakadás nélkül göbtelen |
| természetes tehát a folytatás természetes hogy még az átkozott |
| gépkocsik is domesztikáltan közlekednek a sikátorok |
| hűs árokmélyein természetes hogy az orrcsípő vizeletszag is |
| familiárisan épp ideillik mert itt a műemlék nem ünnep |
| nem herélt látványosság hanem köznapi élő tárgy minek |
| tövébe hogyha kell oda lehet vizelni is. |
|
| A Capitoliumot két múzeum szegélyezi |
| Az egyik a Museo dei Conservatori |
| Nagy örömömre húsz év után is hamar megtaláltam |
| a Táncoló menádot ezt az időszámításunk előtti |
| 5. századból való domborművet: egy csodálatos |
| kígyózó-redőző fátyol-ruhában |
| táncoló nőalak a jobb kezében |
| rövid kard míg a balban egy felébe |
| hasított állattest A látomás káprázatos |
| csak a fényképező szem rögzítő figyelme |
| a fantázia roppant ereje tudhatta ezt |
| Itt láttam még a Polihümniát |
| a múzsa szobrát szó sincs róla hogy |
| a művész valami emberfelettit |
| akart volna formálni benne úgy volt |
| múzsa ahogy múzsa volt Laura |
| Beatrice Léda vagy Flóra éppen |
| Egy bájos inkább csitri lány bizonyára a kikötő |
| párkányára könyököl összehúzza nyaka körül |
| kendőjét nyilván hűvös van így estefelé |
| s nézi a messzeséget nézi a vizet |
| vár valakit tán azt is tudja kit |
| vagy csak úgy valakit mert mindenik lány |
| A másik múzeum a Museo Capitolio kicsit szegényebb |
| főkincsei a római portré-szobrok |
| a Haldokló gallus és a közismert |
| Capitoliumi Vénusz ennek egy külön |
| kis körszoba jutott ide tilos bemenni |
| s ilyenformán nem járható körül |
| Viszont a rendezés kiváló ötlete |
| (vagy véletlen?) hogy szemben e szoborral |
| egy sírszobor roskatag öregasszony |
| megtörten ül tekintetét Vénuszra szegzi |
| mindenen túli nézéssel amaz meg |
| elfordul mintha nem bírná a csöndes |
| egyszerű szókat amiket a kő-szem |
| s a kő-száj suttog: „Te is ide jutsz majd!” |
|
Beszélgetés a költészetről
| D. Z. ifjú olasz költő alig múlt még húszesztendős de a |
| versírást abbahagyja erről beszélt nekem |
| hosszasan nagy meggyőződéssel meggyőzni vágyva szinte |
| engem is hogy többé ne írjak én se mert úgymond a verset |
| kevesen olvassák hatása ilyenformán alig lehet |
| márpedig az írónak az irodalomnak hatnia kell nélküle semmi |
| értelme |
Én nem mondtam ellent csodaszép nyári délelőtt |
| volt a Pinción egy vendéglő kertjében ültünk |
| sör mellett a harmadik asztalnál szerelmesek |
| nézték egymást szorongatták egymás kezét csak néha szóltak |
| az út szélén öregember egy padon újságját letette |
| a levegőbe bámult unokája (nyilván az volt) egy apró pléhvödörbe |
| kavicsot rakott dundi kis kölyök |
| a lombok rácsán áthullott a napfény |
| D. Z. az olasz- és világ- |
| politikát taglalta fejtegette |
| Igaza van igaza mondogattam |
| bólogattam is hozzá |
közben arra gondoltam jó fontos nagyon |
| hatni fontosak a cselekvők |
| fontos célt és utat mutatni nékik |
| de élnek itt és másutt olyanok is mint ez a két szerelmes |
| mint ez a vén s mint ez a gyermek |
| akik a csöndet szeretnék meghallani |
| komolyságát megtanulni akik |
| a sárga kavicson s a zöld gyepen |
| ingó napfény-foltocskákra kiváncsiak. |
|
|
A Louvre szobrai
A költő feje és a Milói Vénusz
| Csapzott haj vaskos árkok a homlokon e fejet |
| látszik megzúzta a gond e gyönyörű fejet |
| melynek gyűröttségeiből ahogy |
| a nap a szellem szépsége kiragyog |
|
| Szép csodaszép külön a dúlt száj külön |
| a dúlt áll orr arc a fül és a fülön |
| a fürt-csomók szép ez a poklokon |
| átvonszolt testrész ó szép nagyon |
|
| Mint szép ugyancsak csodaszép |
| az a meztelen-szikrázó nőalak odébb |
| csak a maga belső törvénye nevelt |
|
| csak a maga belső törvénye faragott |
| mint lábat csípőt mellet nyak-hajlatot |
| sőt lelket is hiszen valahogyan |
| a sugaras porcikákban az éppúgy benne van |
|
| egymásba vág ring s elpihen |
| a bársony hajnal a sajgó sok-öblű éjszaka |
|
|
| a szürke kőbe karcolva fehéren |
| a sötét kőre írva villogóan |
| a hús a rózsaszín a remegő |
|
|
|
Banja Luka
A várost földrengés döntötte romba
| A Dinári hegyek félelmetes |
| félelmetesen-zord s kápráztató |
| szerpentinjein völgyein hágóin át |
| öt-hatórás busz-út visz Mosztárból a zöld |
| Banja Lukába büszke és nagy-életű |
| város büszke mert kirepítő fészke volt |
| a hősi partizánharcoknak s büszke mert |
| úgy nőtt mint óriásgyermek előrenéz |
| Vrbas = Urbs azaz város tehát |
| itt város állt már akkor is a táj |
| folyója erről kapta a nevét |
|
| Most szörnyeteg hír jött felőle nyers |
| földrengések rázták meg sebesültek |
| szörnyeteg képek jöttek róla síró |
| nők gyermekek keserű és dacos |
|
| Ó város ó tavaszi vendéglátóm |
| ó liget-város mi történt veled? |
| ó izmos büszkeséged megvan-e? |
| ó mik várnák szemem a hegytetőről |
| Augusztincsics emlékműve mellől? |
| épen maradt-e a Hotel Palace |
| s a Kastélyban a szabadtéri színpad |
| hol soknyelvű költőbarátaimmal |
| sok nyelven verseket mondtunk a fényes |
| áprilisi napban vidám diák- |
| közönségnek és vélük is mi lett? |
| s a kedves Fuaddal ki dolgaink |
| intézte (Fuad törökül szívet jelent) |
| s az ottani ifjú költőkkel és mi lett |
| a Ferhád pasa dzsámiját őrző öreg |
|
| elküldöm mégis biztatlak: ne csüggedj |
| eddig nagy-életű és büszke város |
| tudom: „Si fractus illabatur orbis…” |
| s tudom: „Et alios ventos videbas…” |
| s tudod te is (visszahangzik messziről) |
| s tudom tudod liget-város: virulsz még! |
|
|
Balatoni néhánysorosok
1 (A tóhoz, türelmetlenül)
| Nem bírunk egyedül maradni, |
| a megszületni vágyó mozdulások, |
| Egyedül kéne már maradni, |
| nem csak így egymásra meredni |
|
| Úgy tele van ez a nagy nyári este, |
| úgy tele van giccsel (tömény csodával), |
| hogy mint a fő-fő szépségeket, ezt se |
| lehet kibírni, csak iróniával. |
|
| Veri a blattot, fúj, dörmög, hevül, |
| s olykor mélyen megbotránkozva hallja, |
| hogy az asszony – nyilván eszetlenül – |
| valamiféle Balatonba csalja. |
|
4 (Beat-zenekar az Ibolyában)
| Ország-világgal tudatják, hol a |
| amit ezúttal hangja árul el, |
|
| Szigorú rendeletbe kéne adni, |
| hogy kinek mit van joga mutogatni. |
|
| Tücskök, tücskök, kik már örökre |
| a Szabó Lőrincéi vagytok, |
| lám, ő alásüllyedt a rögbe, |
| s ti változatlanul vigadtok. |
|
| Otthon már húzkodják a földet |
| nyugodni a fáradt ledőlhet |
|
| s fájások dúlnak, szédülök. |
| talán csak már nem útra készülök? |
|
| Csak néhány hír köt a világhoz, |
| s ezernyi semmi a magányhoz. |
|
| adtál tizennégy szép napot, |
| amit ötven hét nem adott. |
|
| Ha az embernek otthona kettő, |
| elképzeli, hogy majd, ha ideje megjő, |
| egyikből a másikba futhat, |
| s ezzel talán menekülni tudhat. |
|
| A móló mellett falvédő-liget: |
|
rózsák futóban és bokorban |
| s utak és mindenekfölött padok, |
| de biz’ malackodásra nem valók, |
|
ha még csak ülnél is, löknek le zordan. |
|
| E vad tájban nincs kimélet: |
|
| Hergelem magam: úgy sincs rajta sok, |
| milyen is lenne talpig meztelen? |
| Hanem hiába, nem megy a dolog: |
| vetkőztetés helyett öltöztetem. |
|
|
Jönnek, – talán kiváncsiak |
|
Mi lenne, ha, míg fölragad |
|
az űrbe vágyunk, mint halat |
| egy horog minket éppígy kihalászna. |
|
| Magyar nóta szól a megafonban, |
| ízes női hang követi nyomban: |
| bikkfanyelven tudatja a kedves, |
| ki mit vét, ha olyat tesz, ilyet tesz. |
|
|
harsog minden alkonyórán: |
| egy buzgó polgár ambicionálja, |
| hogy a környéket megtanítsa rája. |
|
19 (Vissza a természethez)
| Oly tökéletes vadember lett, |
| hogy már-már szinte állat: |
| négykézláb mászik, hogyha túl begerjed, |
| és kettőn meg nem állhat. |
|
| Ez ám a szép nyár, mondhatom! |
| visszajátszhatja maszek-alapon |
|
|
|
jószagú vagy büdös vizedben, |
| részeltesd gyógyulásban, élvezetben! |
|
|
|