Idő-infláció
| Ijesztő, ahogy tizesekben |
| s mind gyakrabban rájár a nyelvem: |
| „Húsz, harminc, sőt, ég ura, negyven, |
|
már negyven évvel ezelőtt…” |
|
| az éveknek is, nemcsak a napoknak |
| s a forgalomból lassacskán kikopnak. |
|
| Majd még tovább és még tovább, |
| aprópénz lesz, lyukas peták, |
| s csörgeti, kölykös vagyonát, |
|
|
Előtte
| Lassan fordul a nap de fordul |
| sugarai lám máshogy érnek: |
| kongó fény kongó űr s azon túl |
| sóvárgó-csukló-gyönge ének |
|
| Mindenki kész hogy megjelenjék |
| szerepét nem-hibázva tudja |
| ha majd a sompolygó öregség |
|
|
Kezdenem kéne
| régi szövegeit betűzgetem |
|
| Hány réteg egymás tetején! |
| S javultak-e romlottak-e? |
|
| írni amit hagyni szeretnék |
| ami végképp megmagyarázná |
| mivégre voltam itt a földön |
| dúlón és gyöngéden sugárzó |
|
| Hordozná s végképp eltakarná |
|
|
Kelletlenül
| Hát legyen úgy, ahogy lehet! |
|
| Ha meg nem, hadd temessenek |
| mint szokványos családfőt: |
| volt-nincs, Isten legyen vele, |
| itt hagy három leányt, nőt. |
|
|
Egyetértve
| Füstölt szalonna déli szél |
| vírusok infravörös sugarak |
| gépkocsi-zaj vers női mell |
| pelyhes békék vas háborúk |
| és mennyi még és mennyi minden |
|
Élet
| Nap volt? Csak néhány óra: |
|
| Számot vetsz? Mi se könnyebb: |
| nem nyomsz a latba többet, |
| s ez így megy mindhalálig. |
| s benned férgek nyüzsögnek. |
|
|
Tétova nekrológok
| Majd szólnak hogyha meghallják a hírt: |
|
| „Melyik is volt? Az a kicsiny zömök |
| ember ki többnyire magába járt |
| s tavasztól őszig mintha valamit |
| titkolna úgy hordta vállára vetve |
| kabátját? Erre emlékszem meg arra |
| milyen sötéten csillogott szeme” |
|
| „Én egyszer beszéltem vele azazhogy |
| beszéltem volna de nem és igen
|
|
| szóhoz se bírtam jutni amikor |
|
| azt gondolom tavaly vagy azelőtt |
| a nyáron szinte levetkőztetett |
|
| téren lettem figyelmes rá megállt |
| bámulta a komoly csöppségeket |
| arcán öröm sugárzott szinte vártam |
|
| élhetett volna még – – –” |
|
|
Endymion
| dér-árnyék-por még a bőrén |
| Vas-éj fém-szín-tompa fátyol |
|
| Rég nem jártam erre rég nem |
| őszi grundok négyszögében |
|
| tiszta szem néz nem is egy szem |
| aki nincs most mint föléled |
| aki látott hajdan egyszer |
|
| s most kutatja mit talál még |
| mi maradt meg a kölyökből |
| Monstrummá növeszt az árnyék |
| sompolygó köd hömpölyög föl. |
|
|
Önéletrajzi vázlat
| göcsört nélküli tiszta ív |
|
| Az ifjú tengerszembe hullt magába |
| a mozdulatot csak a szándék |
|
| Az út magához: őszi harcterek |
| Az út másokhoz máshová: a horgas |
|
| izzó nosztalgiák szemében |
|
|
Vadgalambok
| Megölték megölték megölték |
|
| Vadgalamb-hang-híd régi nyarakba |
| mikor még szinte senkit meg nem öltek |
|
| Megölték megölték megölték |
|
| Ártatlan madárének-magyarázat |
|
| Hű jószág tetszetős legenda-állat |
| elhallgattam a forró délutánokon |
| mikor a fellocsolt verandakő |
| s a téglajárda be-belökte olykor |
|
| csak holnapután volt és azután |
|
| Megölték megölték megölték |
|
| Apám anyám bátyáim ismerős |
| és ismeretlen élők serege |
|
| Ha nékem kéne valamennyiről |
| elmondanom hogy megölték megölték |
|
| De szavukat ne herélje ki jámbor |
| szépítő szándék legyen nyílt beszéd |
| végtelen gyászjelentés végtelen |
| hisz lassan ez lesz „jónapot”-om is: |
| megölték megölték megölték – – |
|
|
Helyet keres
| A szomszéd grundokon gyerekzsivaj |
| Csapong és változik ahogy a játék |
| Honnan való? Nem innen szállt-e föl |
| innen a szomszédból a Vilmos utca |
| tájáról több mint negyven éve? Fölszállt |
| elszéledt nem hallottam |
Most az ősz |
| egybeűzte helyet keres a télre |
| s mert felőlem fészek-meleget érez |
| itt kérezkedik s kelleti magát. |
|
Egy falusi állatorvos halálhírére
| fejet-hajlító útjain soha |
| magasabb ég |
Olykor a szesz |
| röptette csillagokba máskor |
| riadt állatszemek nyitottak új |
|
| Meghalt régóta nem láttam hogyan |
| s honnan lépett ki arról sem tudok |
|
| a fűzfák fénye-árnya csorduló |
| gyerekkorunk ifjúságunk a parti |
| hatalmas játékok a suttogó |
| lányos esték boros üdvözülések |
| nyarak karácsonyok hevek havak |
| gyerekkorunk ifjúságunk kiválik |
|
| hogy volt betegei közömbösen |
| megugatták a furcsa menetet. |
|
|
Időjáték
| Egy néni szokott itt kinézni |
| ezen az ablakon ahol most |
| egy kislány játszik rongybabával |
|
| Hetven év vissza: az a néni |
| az játszik itt a rongybabával |
| hetven előre: ez a kislány |
| ez néz a nyitott ablakon ki. |
|
|
Ha megszólalna
| Ezer vagy millió év szólalna meg ma itt |
| ha megszólalna a perc |
tompán alkonyodik |
| novembervég akár egyetlenegy |
| hangot nyögne ki szürkét rövidet: |
| világűr-mélyi zene zengne |
| jég-sivatag-páncél recsegne |
| ős-tenger habja zúgna-verne |
| dinoszaurusz rikogna benne |
| húsba csusszanó kés neszelne |
| bölcsesség lenne ige lenne |
|
| ha megszólalna a perc ha megszólalna ma itt |
| November vége ősz van agg ősz alkonyodik. |
|
|
Bennem
| Jön? marad? elmegy? az enyém? |
| nem az enyém? láng? dermedés? |
| Zárt és nyitott tenyér szív porbaomló |
| s növő falak: ez az egész |
|
| semmim sincs vagy tán mint a nap |
| s a szél csak úgy Gazdag vagyok |
| sose szegényebb gazdagabb |
|
| a nyitott és zárt szív tenyér |
| bennem nyílnak zárulnak és |
|
|
Kiderül egyszer
| A szekrényeket őket is ellepi |
|
| körülöttem három lányom az öröm |
|
| az öröm állhatatlan élhetetlen |
|
| mulandó múló halandó vagyok |
|
|
Új házak
| Kinézek: mozog olajosan-simán az óriás |
| építődaru rakogatja góliát |
| mozdulatokkal a födémlapokat falakat |
| emeli a harcsaszájú beton-tartályokat |
| Egy-egy fordulatánál kicsit meg is riadok: |
| mintha becentrifugálna szobámba a vashorog |
|
| Nő a ház nőnek a házak nőnek oly szervezett |
| pontossággal hogy a látvány szinte élvezet |
| bámészkodom elégedetten percekig sőt tízpercekig |
| hegesztőpisztoly-villogások hörrenő gépkocsik |
| integető kezek külön erejű-hangsúlyú szavak |
| laza szertartás melyből kő-csodák bomlanak |
|
| A bűvöletben már-már azt is elfelejtem mi fenyeget |
| hogy veszik el tőlem a várost veszik a fél eget. |
|
|
Üressé tölti
| túl a hajnal vad robbanásán |
| gyilkos és boldog csömörén |
| hogy már emlékké változik |
| mert hirtelen minden megáll |
|
| nem látja még de érzi már |
| festik a roppant kárpitot |
| fölcsúsztassák a horizontra |
|
| s az elárvult fakóra vált |
| tetőkből fákból házfalakból |
| a se-itt se-ott levegőből |
| kibuggyan széttócsál a semmi |
| át a falon az ember bőrén |
| s üressé tölti csordulásig. |
|
|
Mi jöhet még?
| testem és nem-testem között |
| lelkem és nem-lelkem között: |
| vagy üres zsákot csak amit |
| bosszúsan lódít sírba majd |
| mert belőle mind elfogyott |
| mert belőle mind megszökött |
| hogy itt maradjon és tovább |
|
Nyugtalanít
| cél és találat |
Felőlem helyett |
| felém fordult irány-jelek |
|
| Ki idegen vendéglátókra néztem |
| idegenek vendéglátója lettem |
|
| Mije marad mit nyer veszít? |
|
| türelmetlenségem növekszik |
|
| Úgy hozza csak a sírt is egy nap? |
|
| jobb a kinyílt kéz mint a fölfeszített. |
|
|
Legalább azt
| Angyalok kellenek? |
De kardosak! |
| A sziklatömb a csúcs előttről visszadőlt |
| Korcs Sziszüphosz hát ennyire futotta? |
| Angyalok kellenek angyalok kardosak |
|
| Hogy a hajnal-páva-farkat |
| hogy az asszony-csípő-máglyát |
| hogy a gyermekszem-virágot |
| azt legalább ne lucsokban |
| tisztán lássam legalább azt |
|
| Lássam lássam legalább azt |
|
|
Karácsony előtt
| szél zúdul amit ér cibálja |
|
| Elbújhatok négy fal között melegben |
| hol dongó kályhák lángja lebben |
|
| s dideregni kezd a szó a számon |
|
| Az emlékezés emlékké teszi |
| hogy tépték meg az idő kései |
|
| Ki tavaly a fenyő tövében |
| most holtan holt anyja ölében |
| tűz soha többé a szivében |
| szív se beroskadt kebelében |
|
| És még hányan s hányféleképpen! – – |
|
| Ne most történjék számadásom! |
|
| üvöltő szél vad árapálya. |
|
|
Milyen az
| vendégeket fogad tárgyal kezet ráz |
|
| Nézem az arcát nézem a szemét |
| mozdulatait: meglátom-e a |
| már-bezárulni-készülő kört |
| a pusztulás pókhálóját előtte |
| Milyen az nézem milyen az |
|
|
A hús, a gyöngülő
| s a test már lassan elveszti hatalmát |
|
| Lelkeink csak képzelt országokat |
|
| nincs végzetesebb páros ügy |
|
| Jönnek a kéregetők banditák |
| emberevők s még a kutyák is |
|
| Szegények kevesek leszünk |
| s végül nem leszünk lelkeink |
|
| ezt éhezi immár a test is |
|
| Csattog a jégeső a jégszél |
| még röptet még leránt kiköt |
| ahogy éppen szüksége van rá |
|
| ó jöjjön el a ti országotok! |
|
|
A jelen örömei
| Kongó idő: egyetlen álmos |
| sivatag-táj kulissza-város |
|
| cél hit minden beléveszik |
| csak tátog tátog űrt eszik |
|
| – Majd a napok megrövidülnek |
| egymáshoz közelebb kerülnek |
| mint mélybe súlyos kő repülnek – |
|
| S e percek némasága akkor |
| e szürke és amorf burokból |
| szivárvány kél tündökletes |
|
| csodatár lesz e pléh-üresség |
|
| S jönnék kapkodnám lelkesedve |
| jönnék habzsolná szám kezem |
| de nem kell észre sem veszem. |
|
|
Okkal inkább
| Oly engedelmesen sorakoznak a kellé- |
| kek („Az elmúló világ csak puszta jelkép”) |
| Nagy színház rendezője a raktárban szuve- |
| rén hatalommal De hát mire mire |
| mire futja? Akármire a végén semmi vagy |
| majdnem az |
Okkal inkább mint céllal akkor is |
| Mert jó: előfordul hogy akad egy- |
| néhány akinek használ de az ember |
| inkább magán könnyít vele |
| inkább magán könnyít vele |
Egyébként |
| mitse oldottam meg mitse nevez- |
| tem meg raktam helyére mitse |
| A kicsi öntudat is alighanem túlmére- |
| tezett pedig a nagydobot is meg-meg- |
| verik és verték néhanap éppen úgy |
| mintha… Ez persze társadalmi beideg- |
| ződés akár a gratuláció házasság- |
| kötéskor vagy halálesetkor a rész- |
| vétnyilvánítás |
Megteszem meg a dolgom |
| de a mindjobban kezemre játszó |
| világ hiába csábít mutatós |
| mutatványokra |
Okkal inkább: zavarok é- |
| gő gócok kiűzetés vacogás azonban |
| lehet hogy így is akad egynéhány |
|
Jó munka
| Ha egy szót egy kézmozdulást |
| egy pillantást akármily apróságot |
| a szél útját a lomb közt egy levél |
| kerengő hullását a szeretők |
| mély sóhajtását ölelés után |
| a szakadó papír zaját a nap |
| fényváltozását felhővonuláskor |
| meztelen lábujjak között a por |
| fölbuffanását |
ha csak azt lesed ki |
| hogy attól fogva már mindenkié: |
|
Csak azt nem
| Most is inkább, hogyha tudnám, |
|
| pokolra kell annak menni, |
|
| Bizony mentem én pokolra, |
| hol békésen, hol morogva, |
| vagy ha már végképp rühelltem, |
| a pokol szállott meg engem. |
|
| ott kell annak megtanulni, |
| hogyan kell a dudát fújni. |
|
| Pokol bennem, én pokolban, |
| közben ezt, azt megtanultam, |
| Várni, tűrni hinni, félni, |
| boldog lenni, sírni: élni, |
|
| csak azt nem, a dudát fújni, |
| azt nem tudtam megtanulni, |
| azt tanulni kell még váltig, |
|
|
Meddig
| Meddig megy még? |
Szakad a tető törnek az ablakok |
| éles világosság esik a házba jár a szél |
| gyötrő világosság s nincs dajka-éjszaka a szem |
| teremti legföljebb nem az csukja le a szemet |
| jár a szél ki tudja milyen hónap szele valamelyik |
| őszié télié lehet: csípős nyugtalan rosszkedélyű |
|
| Meddig megy még? Meddig lesz elég erős |
| az emlék a szokás a képzelet |
| meddig őrzik a bolyhos zugokat |
| a hit s a fészek zugait melyekben a szó |
| meg tud születni s meg tud tollasodni? |
|
| Szakad a tető törnek az ablakok |
| Sokat fogyaszt magából a lélek |
|
| Mi jut s meddig a szép fölöslegekre? |
|
|
Múzsátlanul
| Tavaszi fáradtság, hozzá kevés |
| megfázás, bódult elme, s íme, kész |
|
| A lélek, a dicső gubbad, vacog, |
| ázott verébből, olykor fölcsipog |
| belőle pár nyiszlett klapancia. |
|
|
Elalvásig
| Ma színt játszottam hetvenhétszer, |
| most keresgetem magam össze. |
|
| Félek a verstől: ezer ürügyet |
| találok, hogy ne kelljen írnom. |
|
| gondolataim, fulladozni kezdtem. |
|
| Kislányomnak olyasmit magyaráztam, |
| amit nem értettem magam se. |
|
| Társasjáték: itt az ősz: belepusztul |
| Majd tavasz lesz, abba viszont |
| a pusztulás pusztul bele. |
|
| Lassan-lassan mindent megtudok, |
| csak magamról többet nem tudok. |
|
|
Kétsorosok
|
Ha az isten hivatalnokot ad, |
|
| Mekkora nagy szerelem, haj! mekkora nagy szere… |
|
|
Ahogy az istenek kihalnak, |
|
úgy lesz mind több a pap. |
|
|
|