1970
| kicsit mindig csonka marad |
| egy részük folyton elszakad |
|
| gürcöl kapar vonatra száll |
| zajgás után csöndet talál |
| tesz-vesz sürög mint szokta már |
|
| De teljes szívvel sohasem |
| kicsit mindig lábujjhegyen |
| ha szükség lesz rá kész legyen |
|
| nyújtózna feljebb konokul |
| minek hogy folyton lekonyul |
| s ha nevet is szíve szorul? |
|
|
Az űr küszöbén
| beszél, hogy egyszer idelenn |
|
| csak a magunk-festette képet |
| amit bölcsen s mindenki tud ott: |
| mily roppant kincs az élet, |
|
| Vagy az is lehet, ha szemébe néz |
| s e közös nyelven szótlanul |
|
|
Nagyítás
|
Antonioni filmjére
| Elveszett |
elveszett az ember |
|
| Csak gyomrának csak nemzőszervének maradt |
| a szív a bőr határai közé szorult |
|
| Elveszett |
elveszett az ember |
|
| A szív a bőr határai között |
|
de csak az ágyék csak a bendő |
|
| mert szeretné hogy megtalálják |
| és meghűl rajta megkeményedik |
| elvész annál inkább az ember |
|
| Pedig csupán két szív: két ember |
| csupán három szív: három ember |
| forrás és torkolat csak szív lehet |
|
| Az alvadt vér bugyogni kezd a sebből |
| más göncben újra itt a gyilkos |
|
| Auschwitz Oradour Kragujevác |
|
|
Advent
| Hát most megint Jézuska jászol |
| Mennyből az angyal hülye áhítat |
| játék gyerek család pityergés |
| tömött bendő csillagok ünnep |
|
| S percenként szakszerűbb pokol |
|
| Ész települ a fegyverekbe |
| lassan maguk cselekszenek |
|
| A szív csődje közhírré tétetett |
| Aki kővel dob… Aki jobb orcádat… |
| Boldogok a… Szeresd felebarátod… |
| Bocsáss meg nékik… |
Nyál nyál cukrozott |
| Kenyér bal orca megbocsátás: |
| trágyája az anti-világnak |
|
| A szív csődje közhírré tétetett |
|
|
A csönd
| szem lassan semmit se lát |
| vagy fölszínt kérget Pedig mennyivel |
|
| A szikla zúgva omlik a virágra |
| hangtalan a virág növése. |
|
|
Politika
| az ágyban, asztalnál, a munkapadnál |
|
|
a szoba, asztal, ágy és munkapad |
|
|
|