Római jegyzetek
|
Weöres Sándornak
| A lapos-téglás óriás-falak árnyékában mégis az alkotók |
| gyermekei a pappagallók éppúgy akár a mini-mini szoknyás |
| lányok vagy a tisztes arcú kopottas köpenyű |
| konflis-kocsisok akik a tulajdonos gőgjével arcukon |
| magyarázzák a pénzes jöttmenteknek kincseiket |
| mégis az alkotók gyermekei a Giordano Bruno szobra körül |
| a Campo de’Fiorin esténként összeverődő |
| proli-asszonyok kölykeik hadával |
| akik a délelőtti árusok pultjai helyén |
| labdáznak körbetáncolnak cicáznak s mindenekfölött |
| zajonganak zajonganak meggyőződéssel lelkesen |
| mégis az alkotók gyermeke az a gyér hajú anyó kinek |
| arcát nem láttam úgy előredőlt a Piazza Navona |
| egyik márványpadján sütkérezett a reggeli nap szelid melegében |
| gyermekei a Tiberis-part leomlott kőfalát rakó |
| kőművesek a szikrázó fehér ruhás |
| rendőrök a szenátus kapuját őrző nagy darab |
| férfi s az a násznép amely ma délután |
| a Santa Francesca Romana előtt |
| várta a mennyasszonyt izzadva díszes feketében |
| ezek mind gyermekei a fórumok és a termák alkotóinak |
| s ama szó szerint világraszóló birodalom |
| megteremtőinek akiknek korábbi gyermekei is |
| csináltak egy s mást méghozzá nem is |
| keveset máig ér hát a fonal szakadás nélkül göbtelen |
| természetes tehát a folytatás természetes hogy még az átkozott |
| gépkocsik is domesztikáltan közlekednek a sikátorok |
| hűs árokmélyein természetes hogy az orrcsípő vizeletszag is |
| familiárisan épp ideillik mert itt a műemlék nem ünnep |
| nem herélt látványosság hanem köznapi élő tárgy minek |
| tövébe hogyha kell oda lehet vizelni is. |
|
| A Capitoliumot két múzeum szegélyezi |
| Az egyik a Museo dei Conservatori |
| Nagy örömömre húsz év után is hamar megtaláltam |
| a Táncoló menádot ezt az időszámításunk előtti |
| 5. századból való domborművet: egy csodálatos |
| kígyózó-redőző fátyol-ruhában |
| táncoló nőalak a jobb kezében |
| rövid kard míg a balban egy felébe |
| hasított állattest A látomás káprázatos |
| csak a fényképező szem rögzítő figyelme |
| a fantázia roppant ereje tudhatta ezt |
| Itt láttam még a Polihümniát |
| a múzsa szobrát szó sincs róla hogy |
| a művész valami emberfelettit |
| akart volna formálni benne úgy volt |
| múzsa ahogy múzsa volt Laura |
| Beatrice Léda vagy Flóra éppen |
| Egy bájos inkább csitri lány bizonyára a kikötő |
| párkányára könyököl összehúzza nyaka körül |
| kendőjét nyilván hűvös van így estefelé |
| s nézi a messzeséget nézi a vizet |
| vár valakit tán azt is tudja kit |
| vagy csak úgy valakit mert mindenik lány |
| A másik múzeum a Museo Capitolio kicsit szegényebb |
| főkincsei a római portré-szobrok |
| a Haldokló gallus és a közismert |
| Capitoliumi Vénusz ennek egy külön |
| kis körszoba jutott ide tilos bemenni |
| s ilyenformán nem járható körül |
| Viszont a rendezés kiváló ötlete |
| (vagy véletlen?) hogy szemben e szoborral |
| egy sírszobor roskatag öregasszony |
| megtörten ül tekintetét Vénuszra szegzi |
| mindenen túli nézéssel amaz meg |
| elfordul mintha nem bírná a csöndes |
| egyszerű szókat amiket a kő-szem |
| s a kő-száj suttog: „Te is ide jutsz majd!” |
|
Beszélgetés a költészetről
| D. Z. ifjú olasz költő alig múlt még húszesztendős de a |
| versírást abbahagyja erről beszélt nekem |
| hosszasan nagy meggyőződéssel meggyőzni vágyva szinte |
| engem is hogy többé ne írjak én se mert úgymond a verset |
| kevesen olvassák hatása ilyenformán alig lehet |
| márpedig az írónak az irodalomnak hatnia kell nélküle semmi |
| értelme |
Én nem mondtam ellent csodaszép nyári délelőtt |
| volt a Pinción egy vendéglő kertjében ültünk |
| sör mellett a harmadik asztalnál szerelmesek |
| nézték egymást szorongatták egymás kezét csak néha szóltak |
| az út szélén öregember egy padon újságját letette |
| a levegőbe bámult unokája (nyilván az volt) egy apró pléhvödörbe |
| kavicsot rakott dundi kis kölyök |
| a lombok rácsán áthullott a napfény |
| D. Z. az olasz- és világ- |
| politikát taglalta fejtegette |
| Igaza van igaza mondogattam |
| bólogattam is hozzá |
közben arra gondoltam jó fontos nagyon |
| hatni fontosak a cselekvők |
| fontos célt és utat mutatni nékik |
| de élnek itt és másutt olyanok is mint ez a két szerelmes |
| mint ez a vén s mint ez a gyermek |
| akik a csöndet szeretnék meghallani |
| komolyságát megtanulni akik |
| a sárga kavicson s a zöld gyepen |
| ingó napfény-foltocskákra kiváncsiak. |
|
|
|