Üressé tölti

Ilyenkor így alkony felé túl a hajnal vad robbanásán túl a nyilalló délelőtt növekedési kínjain a terpedt zsíros delelő gyilkos és boldog csömörén túl a megfontolt délután buzgalmas igyekezetén hogy már emlékké változik mert hirtelen minden megáll a csonka nap története: ilyenkor az ember leül tétlen kezét ölébe ejti nem látja még de érzi már festik a roppant kárpitot hogy nemsokára feketén fölcsúsztassák a horizontra Ám addig is kívül kerül a szél-időn a láng-időn s az elárvult fakóra vált tetőkből fákból házfalakból az ég vak szemgödreiből a se-itt se-ott levegőből a semmiből a semmiből kibuggyan széttócsál a semmi átdől a csukott ablakon át a falon az ember bőrén s üressé tölti csordulásig.