Endymion

Kibújik az éjszakából dér-árnyék-por még a bőrén Vas-éj fém-szín-tompa fátyol a derengés delelőjén Rég nem jártam erre rég nem Mállik dől a házak alja őszi grundok négyszögében őszi szél a gazt kavarja Fönn a hold belőle éles tiszta szem néz nem is egy szem aki nincs most mint föléled aki látott hajdan egyszer s most kutatja mit talál még mi maradt meg a kölyökből Monstrummá növeszt az árnyék sompolygó köd hömpölyög föl.