Tétova nekrológok

Majd szólnak hogyha meghallják a hírt: „Melyik is volt? Az a kicsiny zömök ember ki többnyire magába járt s tavasztól őszig mintha valamit titkolna úgy hordta vállára vetve kabátját? Erre emlékszem meg arra milyen sötéten csillogott szeme” „Én egyszer beszéltem vele azazhogy beszéltem volna de nem és igen csak ennyit mondott”     „Én ellenkezőleg szóhoz se bírtam jutni amikor ő is jelen volt”     „Szerette a nőket azt gondolom tavaly vagy azelőtt a nyáron szinte levetkőztetett úgy megnézett az utcán”   „Én a játszó- téren lettem figyelmes rá megállt bámulta a komoly csöppségeket arcán öröm sugárzott szinte vártam hogy közéjük térdel”     „Szegény bizony élhetett volna még – – –”