Fák a télben

A sompolygó fagyok között a ködbolyhos nappalok-éjek rettenetében mi hasznotok abból hogy rátok gondolok? Jóságom reklámja csupán érzelmes panteizmus Nektek mégis le kell csavarnotok lámpáitokat alig-pislogóra el kell mégis búcsúznotok pár gallyatoktól ágaktól el kell azért esetleg az egész kerttől és örökre Mert míg én cifrán szervezett tárgyak védelmében a rémet inkább tudom csak mintsem érzem s kiváncsiságom szítja inkább ti addig gyalázat az ősi egyoldalú csatát vívjátok magatokra hagyva Szégyellek kimenni közétek kik nem nézhettek máshogyan rám csak mint a kórház nehéz betegei az ágyaik közt részvéttel mozgó egészségesekre.