Valami tudja

Ragyoghat itt benn csodavilág akármilyen lebeghet jó meleg déli növények kis erdeje virulhat egzotikus vidék az ablakdeszkán elefánttal zsiráffal kétpúpú tevével zsonghat szelid zene ülhet a szájakon cukor-mosoly bolyonghat a lélek kedvére bolyonghat: nem fogja le inkább földobja a test – Valami azért sajog valami azért tudja hogy kívül nincs minden rendben hogy a kert s messzebb az egész táj alig bújik ki reggelente a tapadó hideg sötétségből máris megint belézuhan hogy sorozatos haldoklás jaja zúzza az alvadt levegőt amint a csont-fagyott gallyak élesen megsuhintják s a madarak alázkodása a ház körül nem természetes valami tudja hogy a hó nemcsak fehér nemcsak puha nemcsak takaró nemcsak játékeszköz hanem lucskos is páncél-rideg is farkas-uszító út-rekesztő ember-fagyasztó valami tudja hogy itt belül éber védekezés folyik mely ha kicsit is föllazulna baj lehetne könnyen valami tudja hogy a békességes idill ellenére a részvét éppen úgy helyénvaló mint a szorongás.