Ronsard utolsó otthonában
| Csönd, béke… De nem úgy, mint ő akarta: |
| örökzöld lomb-árnyék helyett porát |
| négyszögletes, beírt márvány takarja, |
| és nyomja szívét, nyomja homlokát. |
|
| A megviselt falépcső, a szurág- |
| ta roppant asztal s körben erre, arra |
| gazdátlan tárgyai, a tág szobát |
| bezúgó árvaság torkom kaparja. |
|
| Kasszandra, Mária, Heléna és ki |
| vagy kik még! Nem volt nála hűbb lovag: |
| a név másult, a lángolás maradt. |
|
| A fő-fő hűség – bölcsen tudta – élni, |
| s a fő-fő hűtlenség az lesz, ha már |
| a halál dől rá, e sötét Loire. |
|
|
|