Mórát olvasva

Urak állata színre ember állatnál sújtottabb mivel tudja magáról sorsa rángó keserű tenger keserű ürmöt nyalint számról a nyelvem s fulladok nincs visszafelé nincs mód üvöltenem holott nem volt elég kellettem volna én is kellettem volna lám én megmaradtam s hány öcsém húgom alig-csont szeme sár sár a szeme amire nézett miért nem mihelyt szólni bírtam miért nem kezdtem zúgni értük sírni értük lázadni értük ne annyi csont-öcsém ne annyi csont-húgom annyi sárszemű öcsém húgom maradjon – –