Irodalom

I Terhelten születik minden hősöd, s nyomorultan   tengetik elfuserált, bánatos életüket. Szánd meg az árvákat! Lökd őket időnap előtt a   sírba! – Halóporuk is áldani fogja neved.   II Nem értem, nem, s talán nem is fogom megérteni. – De, hogy ne szóljanak meg érte, azt mondom rá: zseni.   III Ennyi sok író! – Drága hazám, van okod vigadozni.   Ennyi silány író! – Sírnivalód is akad.   IV Karját a kútba nyújtja. A fenekéig persze hogy nem ér. – S orcátlanul szól: ez a kút sekély.   V Lám, alapos kritikus szólalt meg: amit csak e könyvről   írtak volt, alapos hévvel előkeresé, majd alapos hévvel bezabálta, betűt se mulasztva,   és alapos hévvel visszaokádta megint.   VI Inkább cipőt tudnék csinálni,   mint verseket!